Az előadó példaképe, a felvidéki utazó Vámbéry Ádám, aki a XIX. század közepén merész vállalkozásának köszönhetően, dervisnek öltözve sikeresen bejárta Közép-Ázsiát. 2005-ben Zoltán is elhatározta, hogy végigjárja Vámbéry útját. Ekkor 80 nap alatt Irán fővárosáig, Teheránig jutott. A keleten élő emberek nyitottsága és vendégszeretete magával ragadta, és elhatározta, hogy egykor még visszatér Ázsiába. Ez az álom 8 évet váratott magára, amikor is feladva munkahelyét elindult a szabadság világába.

A második expedíción Irán után végigjárta a volt szovjet tagállamokat egészen a kínai határig. 107 nap alatt 7400 kilométert kerekezett. Útja során érintette Grúziát és Örményországot, egy hónap töltött a perzsák földjén, sikerült átkelnie Ázsia legforróbb sivatagán a türkmén Kara-Kumon és megtekintette a selyemút leggazdagabb és legősibb városait, Baharát és Szamarkandot.

Izgalmakból is jutott bőven a számára. Volt, ahol a vízumok szorították és baleset részese is lett, amikor Iránban autóval elütötték. Dél-kelet Üzbegisztánban kórházba került, az expedíció utolsó napjaiban pedig a Pamír-hegység oxigénhiányos levegője gyengítette, Fő tervét, hogy Kínán keresztül Pakisztánba tekerjen, egy terrorcselekmény miatt kellett megváltoztatnia. Végül a 4655 méteres Akbajtál-hágón keresztül érkezett meg keleti útjának utolsó országába, a jurtákkal tele szórt Kirgizisztánba.

A 13 országot átfogó élményeiről „A biciklis dervis” és „A harmadik út” címmel könyveket írt, melyeket a 400 fotóval színesített előadása végén dedikált az érdeklődőknek.