1913. június 22-én született Szombathelyen. Édesapja Weöres Sándor huszártiszt, édesanyja Blaskovich Mária, nagyszebeni szerb családból származott. Gyermekkorát a Vas megyei csöngei birtokukon töltötte. Harminc éves koráig sokat tartózkodott itt, gyakorta végzett paraszti munkát. Tanulmányait a pápai evangélikus elemi iskolában kezdte meg, majd a csöngei evangélikus elemiben folytatta. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, Győrött és Sopronban végezte. Verseket már kisiskolás korában írt. Igazi csodagyerek volt. Tizenöt évesen megismerkedett Kosztolányi Dezsővel, majd Babits Mihállyal, aki közölte verseit a Nyugatban, és Kodály Zoltánnal, aki megzenésítette a tizenöt éves fiú költeményét. A Nyugat folyóirat vezéregyéniségének tekintette költői tehetsége alapján. 1935-ben Baumgarten-jutalmat, következő évben Baumgarten-díjat kapott. 1933 őszén Pécsre utazott, és beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetem jogi karára, majd átment a bölcsészkarra (földrajz–történelem szakra), végül filozófia–esztétika szakon szerzett diplomát. Sokat utazott, vonzották a keleti népek és vallások. Első verseskönyve, a Hideg van 1934-ben jelent meg Pécsett, saját kiadásban. Később a város újonnan létrehozandó Városi Könyvtár vezetésével bízták meg. 1943-ban felköltözött Budapestre, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. 1944 elején jelent meg a Medúza, amely az első igazi Weöres-kötet. A költőivel párhuzamos a műfordítói munkásság kibontakozása.  Elképesztően sok nyelvből és kultúrkörből fordított. A háború alatt és után Csöngén élt. 1947-ben a székesfehérvári múzeum munkatársa, majd Budapesten könyvtáros 1951-ig. 1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőt. Az ötvenes években hallgatásra kárhoztatták, mert nem állt be az új rendszert dicsőítők közé. 1948 után csak műfordításai és gyermekversei jelenhettek meg. 1956 után évekig ismét ellenségesen kezelte őt az irodalompolitika. Új verses könyve, a Tűzkút 1964-ben jelent meg. Ettől kezdve végre méltóvá vált fogadtatása. 1970-ben kapta meg a Kossuth-díjat. Az utolsó években súlyossá váló betegségéig dolgozott, sorra jelentek meg új munkái. A legnagyobb sikert a Psyché című verses regény aratta. Színjátékokat: oratóriumot, játékot, tragikomédiát, bábjátékot is írt.

„Legnagyobb méltóság a szeretetreméltóság” – mondta egyszer. Ennek a gondolatnak megfelelően élt.