Hajtman Ágnes: Megyek a boltba
A füzetből hasznos tanácsokat meríthet mindenki, aki maga intézi bevásárlásait. Hajtman Ágnes az élelmiszerboltok termékválasztékától a kozmetikumokig és tisztítószerekig kísér bennünket, miközben nagyító alá veszi az áruk termékleírását, számtalan receptet és praktikus tanácsot ad nekünk.

Hajtman Ágnes: Hétköznapi mérgeink
Az EUROBAROMETER 2002-ben feltett kérdésére, miszerint mely környezeti hatások ártanak egészségünknek, az európai polgárok válasza egyértelmű volt: a radioaktív sugárzás és a különféle vegyi anyagok. Egy 2003-as felmérés szerint a lakosság 93 százaléka véli úgy Európában, hogy a vegyi anyagok hatással vannak az egészségünkre. A félelmeknek sajnos van alapjuk, hisz az Európai Unióban, így hazánkban is jelen lévő több mint százezer féle, ember által előállított vegyi anyag döntő többségéről nem tudjuk, hogy miként hatnak az egészségünkre. Egy uniós vizsgálat szerint még a tömeges mennyiségben használt kémiai anyagok 80 százalékáról sem tudjuk, hogy az emberekre nézve rákkeltő hatásúak-e, illetve okoznak-e károsodást a nemzőképességben vagy az utódainkban. A vegyszerek 85 százalékáról nem tudjuk, hogy felhalmozódnak-e a természetben vagy a táplálkozási láncban, és 70 százalékukról nem ismert, hogy miként bomlanak le a környezetben. Szervezetünk nap mint nap tízezernyi mesterséges vegyülettel érintkezik. A vegyi anyagok gyakorlatilag életünk minden pontján körülvesznek minket, hisz nem csak a hagyományos háztartási tisztítószerek, de a kozmetikumok, a műanyagok, a gyógyszerek, a festékek, a növényvédő szerek, valamint az állatok takarmányának, egy jó része is a szintetikus vegyipar terméke. Mesterséges vegyi anyagok vannak a bútorokban, a ruhákban, a műszaki cikkekben és sajnos az élelmiszerekben, üdítő italokban is. Csak az E-számmal jelölt adalékanyagokból évente több kilogrammot fogyasztunk.

Remete Farkas László: Régies, házi alkímia
I. kötet: Zsiradékok korabeli felhasználása
Nemrég, néhány igen érdekes régi könyv került a kezembe. Meglepve olvastam, hogy elődeink milyen sokrétű ismeretekkel rendelkeztek. Főleg, hogy milyen gyakorlatiasan tudtak olyan „tudást” alkalmazni, amelynek nyoma manapság már az iskolai kémia-fizika órákról is kikopik. Vagy, amelyek „felfogása” ma már középiskolás számára is nehézséget jelentene. Csodálatosnak tűnt, hogy a régi „egyszerű és iskolázatlan” (annak hitt) emberek olyan tudással és tapasztalattal rendelkeztek, amelyek manapság már egy szakmunkás felkészültségét is meghaladnák. E tudásra volt szükség a régi mindennapokban ahhoz, hogy mindazt előállíthassák saját maguknak-családjuknak, amire szükség volt a túléléshez és az akkori kényelemhez.