Ma lenne 222 éves Táncsics Mihály magyar író, publicista,
az első szocialista politikusok egyike. Jobbágycsaládban született Ácsteszéren. Húszéves korában végzett Bakonyszombathelyen takácsként, ezt követően Budán tanítóképzőbe járt, és komoly latin tudást szerzett. Érdeklődése az irodalom és a magyar nyelvészet felé fordult. 1836-tól megjelent irányregényeiben és cikkeiben a polgári átalakulás programját népszerűsítette. Pesten a reformszellemű fiatalok társasága a politika felé irányította figyelmét. Nagy hatással volt rá a francia felvilágosodás irodalma. 1843-ra már kiforrott nézeteit publikálta. 1846-ban öt hónapig vándorolt Nyugat-Európában. Útja során nemcsak tapasztalatokat szerzett, hanem munkáinak kiadót is. Lipcsében megjelent műve miatt azonban üldözték, elfogták, s bár hazatérte után elrejtőzött, 1847-ben sajtóvétség, és izgatás vádjával elítélték. Budai börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép és a forradalmi ifjúság. Az első országgyűlési választásokon indult, ahol mandátumot is nyert. Áprilisban Munkások Újsága címmel hetilapot adott ki, amit a munkássághoz és a parasztsághoz címzett. Lapját Kossuth 1848 végén betiltotta, őt megpróbálták politikailag elszigetelni, nevetségessé tenni. A forradalom és szabadságharc bukása után nyolc évig rejtőzött a saját házuk alatt, egészen az 1857 májusában kihirdetett amnesztiáig. Bujdoklása során különböző röpiratokban buzdított az ellenállásra, amiért „cserébe” a Bach-rendszer jelképesen ki is végezte. 1860-ban egy március 15-i tüntetés szervezéséért elfogták és 15 évre elítélték. A kiegyezést követő általános amnesztia révén 1867-ben, szinte már teljesen vakon szabadult. Az 1869-es választásokon az orosházi kerületben indult, amit meg is nyert. 1869-ben belépett az Általános Munkásegyletbe, amely megválasztotta elnökéül. Arany Trombita című lapja innentől kezdve az egylet közlönyeként működött. 1870-ben, a belső nézeteltérések miatt lemondott elnöki tisztségéről, kapcsolatát a szocialista mozgalommal élete végéig fenntartotta. 1872 után visszavonult a közélettől, Tömő utcai új házába munkáscsaládokat fogadott olcsó bérért, de a lakók azt nem fizették, mégsem tette ki őket, ennek következtében adóssága nőtt, végül házát elárverezték. 1884. június 28-án hunyt el Budapesten.




