az első szocialista politikusok egyike. Jobbágycsaládban született Ácsteszéren. Húszéves korában végzett Bakonyszombathelyen takácsként, ezt követően Budán tanítóképzőbe járt, és komoly latin tudást szerzett. Érdeklődése az irodalom és a magyar nyelvészet felé fordult. 1836-tól megjelent irányregényeiben és cikkeiben a polgári átalakulás programját népszerűsítette. Pesten a reformszellemű fiatalok társasága a politika felé irányította figyelmét. Nagy hatással volt rá a francia felvilágosodás irodalma. 1843-ra már kiforrott nézeteit publikálta. 1846-ban öt hónapig vándorolt Nyugat-Európában. Útja során nemcsak tapasztalatokat szerzett, hanem munkáinak kiadót is. Lipcsében megjelent műve miatt azonban üldözték, elfogták, s bár hazatérte után elrejtőzött, 1847-ben sajtóvétség, és izgatás vádjával elítélték. Budai börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép és a forradalmi ifjúság. Az első országgyűlési választásokon indult, ahol mandátumot is nyert. Áprilisban Munkások Újsága címmel hetilapot adott ki, amit a munkássághoz és a parasztsághoz címzett. Lapját Kossuth 1848 végén betiltotta, őt megpróbálták politikailag elszigetelni, nevetségessé tenni. A forradalom és szabadságharc bukása után nyolc évig rejtőzött a saját házuk alatt, egészen az 1857 májusában kihirdetett amnesztiáig. Bujdoklása során különböző röpiratokban buzdított az ellenállásra, amiért „cserébe” a Bach-rendszer jelképesen ki is végezte. 1860-ban egy március 15-i tüntetés szervezéséért elfogták és 15 évre elítélték. A kiegyezést követő általános amnesztia révén 1867-ben, szinte már teljesen vakon szabadult. Az 1869-es választásokon az orosházi kerületben indult, amit meg is nyert. 1869-ben belépett az Általános Munkásegyletbe, amely megválasztotta elnökéül. Arany Trombita című lapja innentől kezdve az egylet közlönyeként működött. 1870-ben, a belső nézeteltérések miatt lemondott elnöki tisztségéről, kapcsolatát a szocialista mozgalommal élete végéig fenntartotta. 1872 után visszavonult a közélettől, Tömő utcai új házába munkáscsaládokat fogadott olcsó bérért, de a lakók azt nem fizették, mégsem tette ki őket, ennek következtében adóssága nőtt, végül házát elárverezték. 1884. június 28-án hunyt el Budapesten.