Költői világa szorosan összefonódik a gyerekkori élményekkel, a falusi élettel, a vidék csodálatos szépségével. A gimnáziumot Székelyudvarhelyen, majd a Római Katolikus Főgimnáziumban és a fémipari középiskolában végezte el. Ezt követően színművészetet tanult, de a diplomáját Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetemen szerezte meg a nyelv- és irodalomtudományi karon. Első verse a bukaresti Ifjúmunkás nevű újságban jelent meg 1950-ben, első verseskötete pedig 1955-ben. Petőfi, a forradalom költője volt akkor a példaképe. Meghatározó élménye a költőnek, hogy szülőfaluja nyolc kilométerre fekszik Székelykeresztúrtól, ahol Petőfi Sándor az utolsó éjszakáját töltötte, s huszonöt kilométerre Fehéregyházától, ahol életét áldozta a világszabadságért. Romániában, kezdetben sokat publikálták, verseit lefordították románra. Megkapta a Romániai Írószövetség díját. Kányádi azonban arról írt, amiről évről évre veszélyesebb lett írni, mégpedig a költő szülőföldjéhez, anyanyelvéhez, nemzeti kultúrájához és hagyományaihoz való ragaszkodásáról. Ceauşescu dicsőítésének éveiben, kilépett a Romániai Írószövetségből. Egyre kevesebbet publikáltak tőle, két, román színpadra vitt, színdarabját nyomban a bemutató után betiltották. Kányádi mesterien fordította le a nyugati, a skandináv és orosz költők verseit, valamint - természetesen - sok román költőét is. Összesen tizenkilenc verseskötete jelent meg, műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították, utolsó könyvét 2002-ben adták ki Felemás őszi versek címmel. A költő a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt ismert. Verses és meséskötetei, valamint megzenésített versei is nagy népszerűségnek örvendenek. A Kaláka együttes számos versét is megzenésítette és két és fél évtizedes együttműködésükben több hangzóanyag is kiadásra került. Tevékenyen részt vett az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége volt, felolvasásai, előadásai a magyarság nyelvi, kulturális tudatának és összetartozásának erősítését szolgálták. Munkásságát évről évre több díjjal is elismerték, többek között Kossuth díjas, Magyar Örökség díjas, és 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét is. 2018. július hetedikén szülőfalujában, az udvarhelyszéki Nagygalambfalván, családja kertjében, szülei mellett helyezték örök nyugalomra.