Kolozsvári Grandpierre Emil a Nyugat harmadik nemzedékének egyik legjellegzetesebb prózaírója 1907-ben született. Elemista korától írónak készült, s minden őt megragadó témát, történetet lejegyzett, később több írását is ezekből a jegyzetekből bontotta ki. Pesten érettségizett. Pécsett kezdte meg bölcsészeti tanulmányait olasz-francia és filozófia szakon, s itt is doktorált 1933-ban. Első írását egy pécsi lap közölte és 1931-ben megjelent első regénye, A rosta is. Folyamatosan jelentek meg írásai a Nyugatban, az Erdélyi Helikonban. 1940-ben született nagy sikert arató Tegnap című regénye. Az önéletrajzi ihletésű műben egy nemzedék sorsáról kapunk hiteles képet. Az író dolgozott a Magyar Rádió dramaturgiai osztályán, majd az irodalmi osztály vezetője is volt. Később a Hungária, majd a Szépirodalmi Kiadó lektora lett. Novelláit, publicisztikáit, tanulmányait a Kortárs, az Új Írás és a pécsi Jelenkor közölte. Írt ifjúsági és meseregényeket. A törökfejes kopja, a Mackókönyv, A gyalogtündér, A lóvátett sárkány és számos népmesei átdolgozása népszerűvé tették az ifjabb olvasók körében. Kolozsvári Grandpierre Emilt 1944-ben Baumgarten-, 1964-ben és 1975-ben József Attila-, 1980-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Életműve a Magvető Könyvkiadónál jelent meg.