A méhek és az ember kapcsolata évezredes. Egy húszezer éves spanyolországi sziklarajzon már a mézgyűjtésre utaló ábrákat találtak. A méheknek köszönhetjük ősi táplálékunkat a mézet. A méz a kőkorszak óta nemcsak édesítőszer, hanem különleges kultikus jelentőséggel is bír, már Hippokratész is gyógyított vele. A méh a szorgalmat, a háziasságot, a takarékosságot, a jótékonyságot, a bátorságot, a kitartást, az ügyességet jelképezi. A rómaiak mézbort, a kelták mézsört készítettek. A Kárpát-medencében a honfoglalás előtt is ismert mesterség volt a méhészkedés. A honfoglalás után a keresztény hit elterjedésével egyre nagyobb szükség lett a méhviaszból készített gyertyára. A méhek és más virágporzó rovarok az ökoszisztéma nélkülözhetetlen láncszemei. A kultúrnövények beporzásával hozzájárulnak a termés mennyiségének növekedéséhez, legalább negyven növényfaj beporzását végzik, és a többi rovarral ellentétben nem csak a növények nektárját, hanem a virágporát is gyűjtik. Nélkülük élelmiszer-termelési katasztrófa lenne a földön, hiszen minden harmadik falat étel nekik köszönhető. Az elmúlt 25-30 évben a rovarok össztömege évente, 2,5 %-kal csökkent, ha ez ilyen ütemben folytatódik tovább, egy évszázadon belül teljesen eltűnnek a Föld színéről. Ezért is fontos a világszerte hangoztatott szlogen: Ha védjük a méheket, akkor óvjuk a természetet! Ha sok mézet fogyasztunk, akkor védjük a saját egészségünket!