Német nyelvű prágai zsidó kereskedőcsaládban született. Élete végéig hivatalnokként dolgozott, irodalmi műveit munkája mellett, leginkább éjszaka írta. A hivatal személytelensége, az emberi kiszolgáltatottság, a többszöri kívülállásából fakadó idegenségérzet, a magány és a szorongás jelleméből fakadó tapasztalata adta művészetének alapélményét. A mitikussá növesztett hivatal Kafkánál már-már külön világszintet képvisel. Életében kevés műve jelent meg, azokat is inkább barátai biztatására engedte kiadni. Halála előtt szerelmét és legjobb barátját arra kérte semmisítsék meg kéziratait, de kérését csak egyikük teljesítette: a barát a nála lévő szövegeket, így több ma kulcsfontosságúnak tartott Kafka-művet mentett meg az utókor számára, köztük az író két legismertebb regényét A per és A kastély címűt. A kafkai világ alapvonásaiban abszurd. Helyüket nem lelő, elszigetelődött hősök művei, szereplői, hősei mind a végső igazságot, a törvényt keresik, de hiába, mert az vagy megközelíthetetlen, vagy hiányzik az emberből a megismeréséhez szükséges lelkierő. Erről szól A per és A törvény kapujában. Bár bizonyos szálakon az expresszionizmushoz fűződött Kafka munkássága, lényegét tekintve teljesen magányos elszigetelt életmű az övé. Igazi jelentősége csak évtizedekkel halála után világosodott meg.
Akit érdekel ez az írói szemlélet műveit megtalálja az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.