1899. január 29-én született Makón iparos családba. Édesapja, Páger Sándor csizmadia volt, édesanyja, Czimbrik Rozália jegyszedőként dolgozott a makói Hollósy Kornélia Színháznál, fiát gyakran elvitte az előadásokra. Hamar rabul ejtették őt a művészetek. Noha itt találkozott először a színházzal, de ekkor még egészen más dolgok foglalkoztatták: rajongott a festészet és a zene iránt, aminek az apja korántsem örült, nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte hegedűjét és festőállványát. Az érettségit és a frontszolgálatot követően Budapesten akart továbbtanulni. Lakatossegédként dolgozott, majd aratómunkásnak állt, hogy a leendő tandíjára valót összeszedje. Az egyetem orvosi karán nem volt már hely, így a jogi karra iratkozott be. Az évnyitóig visszautazott szülővárosába, ahol szórakozásból részt vett néhány műkedvelő előadáson. Az egyik ilyet követően felkereste a székesfehérvári színház titkára, és felajánlotta neki, hogy menjen el Fehérvárra színésznek. Az első világháború alatt az olasz fronton szolgált. Utána visszakerült társulatához, Székesfehérvárra, majd játszott a kecskeméti színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban. Nagyváradon, az 1925–1926-os évadban, majd 1926 és 1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, ahol már vezető színésznek számított és 1200 pengőt keresett havonta. Szegedről 1931-ben Budapestre került, ahol kezdetben az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban játszott egy-egy évadot. Hamarosan sztárnak számított: 1937 és 1939 között a Vígszínházban akkoriban horribilisnak számító gázsit, fellépésenként 250 pengőt kapott. A színházi szerepek mellett kedveltté vált a filmszakmában is. 1932-ben lépett először a felvevőgép elé. Kabos Gyulával és Dajka Margittal eljátszotta a Piri mindent tud című film egyik főszerepét. Ezután több mint kétszáz filmet, tévéjátékot forgatott élete során. Megsokasodott filmszerepei közepette végezte színpadi feladatait. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszerette a filmszakma, s a közönség kedvencévé is vált, így egyre több filmes feladatot kapott. Az 1944 előtti filmek legtöbbet foglalkoztatott színészeinek egyike volt. A szovjet csapatok érkezése előtt, 1945. március 28-ról 29-re virradó éjjel lépte át az osztrák határt. Még abban az évben belügyminiszteri rendelettel filmjeit betiltották. 1948. január 24-én két évi ausztriai és hét hónapi franciaországi tartózkodás után Argentínában telepedett le. Buenos Airesben festő-grafikusként dolgozott. 1956 augusztusában Bécsből, kormányengedéllyel, a számára biztosított különrepülőgéppel hazatért Magyarországra. Hazatérése után hamar kiderült, hogy népszerűsége töretlen, első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta. Második fénykorában több mint száz tévéjáték és film főszerepét játszotta el, miközben szinte haláláig a Vígszínház színpadán volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség. A hatvanas évek elejétől több magyar filmsiker részese volt, Dálnoki Miklós Béla szerepét játszotta a Honfoglalás című filmben, Kéri építészmérnököt a Fűre lépni szabadban, Tamburás szerepét a Hattyúdalban, Elnök Jóskát a Húsz órában. 1964-ben a cannes-i fesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében. 1986. december 14-én a Kőműves Kelemen előadására készülve nem érezte túl jól magát. Hirtelen felszökött a láza, amit sehogy sem tudtak a feleségével csillapítani. Mentővel a Kútvölgyi kórházba szállították, de egy óra múlva meghalt.