Főleg köztéri szobrokat, műemlékeket, nagyobb épületekre díszítő elemeket és bibliai, mitológiai témájú kisebb méretű szobrokat készített. Stílusát nagy szakmai felkészültség és alapvetően naturalista felfogás jellemezte. Asztalosinas volt, majd egy szobrászműteremben segédkezett. 1879-ben ösztöndíjjal Bécsbe ment és 1882-től három évet Zumbusch mesteriskoláján töltött. 1885-ben Berlinben első nagyszabású szobrával római ösztöndíjat nyert. Megszorult faun című szobrára Rökk Szilárd-jutalmat, az Utolsó szerelem címűre pedig aranyérmet kapott. Párizsban Grand Prixt-t nyert. Legismertebb faszobráért, a József és Putifárné című kompozícióért elnyerte az állami nagy aranyérmet. A Benczúr Társaság tagja volt. 1922-ben a Műcsarnokban volt gyűjteményes kiállítása. Bibliai, mitológia témájú kisméretű szobraira nagy szakmai felkészültség, naturalista felfogás jellemző. Fő művel Savoyai Eugén neobarokk lendületű, reprezentatív hatású lovas szobra. Egyéb emlékművei Zrínyi szobra Budapesten, Kossuth miskolci és szegedi szobra, Szemere Bertalan miskolci, Klapka komáromi szobra. A művész 1939. december 31-én hunyt el Budapesten.