1919. április 12-én született Anhalt István magyar zeneszerző.
A budapesti Zeneakadémián 1937 és ’41 között Kodály Zoltán tanítványa volt. 1942-ben munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan két év múlva megszökött, és a második világháború végéig
bujkált. Ez a megpróbáltatás alapvető hatással volt életművére. A felszabadulás után rövid ideig a budapesti
Operaház korrepetitora volt, majd Franciaországba emigrált. 1946 és 1949 között a párizsi Conservatoire-on Louis Fourestier-nél vezénylést, magánúton Nadia Boulanger-nál zeneszerzést tanult, Soulima Stravinskynál pedig zongoratanulmányokat folytatott. 1949-től Kanadában élt. 1955-ben kapta meg az állampolgárságot. Montréalban huszonkét évig oktatott a McGill Egyetemen, ahol 1964-től 1971-ig vezette az elektronikus zenei stúdiót. A kingstoni Queen's Egyetemen tizenhárom éven át volt a zeneszerzés professzora.
Az elektronikus zenével igen korán, 1958-ban kezdett el foglalkozni, bár később ezzel az irányzattal szakított.
Operái:
A tours-i nő (La Tourangelle)
Winthrop
Traces (Tikkun)
Ezredéves árkádpiac (Millennial Mall)
92 éves korában Kingstonban hunyt el.




