és szerkesztő, gépészmérnök 1951. április 14-én Budapesten született. 1977–1983 között a Magyar Rádió ifjúsági osztályán dolgozott, 1983-tól pedig az Ablak műsorvezető-riportere volt. 1975-ben jelentkezett a Riporter kerestetik vetélkedő műsorba, ahol a 3. helyen végzett. Vezette az Ez + Az című műsort, melyek népszerű rovata volt a selejtes termékeket ironikusan bemutató Pocsék Áruk Fóruma és ő indította a Nulladik típusú találkozások című, paranormális jelenségekkel foglalkozó műsort. A műsort egyébként már az elejétől sci-fi magazinként határozták meg. A címét maga Déri adta, akit nagyon érdekeltek az USA-beli UFÓ-észlelések, amelyekről akkoriban első, második, harmadik és negyedik típusú találkozásként számoltak be a médiumok. Déri János 1990-ben azt nyilatkozta, hogy őt nem az érdekli, amikor az ember marslakókkal találkozik a Földön vagy az űrben, hanem az, amikor az ember a saját környezetével, saját képességeivel néz végre szembe. Ezért nevezte el a műsort Nulladik típusú találkozásoknak, ami tulajdonképpen semmi mást nem jelentett, mint az ember találkozását az emberrel. Déri János soha nem hitt az Ufókban, hiába alakultak országszerte az UFÓ-klubok és adtak ki a kiadók egyre több ilyen témájú magazint. Természetfeletti tapasztalatai elmondása szerint a hipnózisra korlátozódtak, egyszer élő adásban esett transzba és ebben az állapotában Sophia Lorennek képzelte magát, valamint képtelen volt fölemelni egy széket, amelyet mázsás súlyúnak érzett a hipnotizőr hatására. Déri haláláig hangsúlyozta, hogy a kanálhajlítás vagy az ufójelenségek, netán a gyógyítás energiaátvitellel, mind olyan folyamatok, amiket egyelőre még nem tud a tudomány megmagyarázni, ugyanakkor nagyon gyakran pénzszerzés céljából űznek a sarlatánok. Tökéletesen dolgozott mindig. Az emberek nem a műsorokat nézték, hanem őt, akármit csinált. Dérit soha semmitől nem lehetett eltántorítani még a dohányzástól sem. Sokat teniszezett, de ő volt az egyetlen, aki a pályán, még izzadtan is rágyújtott. A mindig felkészült riportert szinte mindenki imádta, egy ország szurkolt neki, amikor kiderült, súlyos betegséggel küzd. Az orvosok tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Egészsége romlását országos szolidaritási mozgalom kísérte. 1992-ben jelentkezett utoljára nyilvánosan Mexikóból, ahová egy kezelés miatt utazott. Hazautazása után felesége és  három gyermeke körében hunyt el 1992. április 29-én.