Már kamaszkorában Polgár Károly vidéki színtársulatához szerződik. 1906-ban, huszonegy évesen már Nagyváradon játszik, kitűnő énekhangjával hamar az élvonalbeli színészek közé kerül. Néhány sikeres nagyváradi évadot követően az ifjú sztár Nagy Endre felkérésére Pestre költözik. A fővárosi közönség így már nem csak színészként, hanem „Füttyös Gózon" nevű "szórakoztatóiparosként" ismerheti meg. Ez a kettősség aztán szinte egész pályafutását jellemzi. Gózon pályája csúcsán egyszerre volt a Nemzeti Színház vezető művésze és a filmvásznak ügyeletes humorforrása. 1917. január 30-án a Ferencvárosban vette feleségül Berky Lilit, aki a saját vállalkozásukban megindított Muskátli Kabaré primadonnája volt. A házaspár gyakran lépett fel együtt. 1927-től a Belvárosi Színház, 1929-től az Új Színház tagja lett. Az operett mellett mindig vonzotta a drámai színjátszás: a Nemzeti Színház először 1935-ben szerződtette. A zsidótörvények őt is leparancsolták a színpadról, majd 1945-ben visszatért a Nemzeti Színházhoz, amelynek élete végéig tagja maradt. Összesen 90 filmben játszott főszerepet (már a némafilm korában megjelent a vásznon). Filmalakításai méltán növelték népszerűségét. Hattyúdala az „Egy öreg színész emlékei” című írása volt, amely halála előtt nem sokkal, 1972. február-márciusban jelent meg a Nők Lapjában. Feleségével még 1935-ben vették meg az akkor még Budapest melletti kistelepülésen, Rákosligeten az otthonukat jelentő családi házat, ahol a második világháborút is átvészelték. Gózon majdnem haláláig élt a házban.