A közvetítőkocsi és a négy új Thomson kamera a Hősök teréről „varázsolta” a TV-készülék képernyőjére a felvonulást, valamint Kádár János beszédét. Hivatalosan ettől az időponttól számítják az állandó műsorszórás kezdetét, pedig még egy ideig valójában csak Budapest és néhány megyeszékhely lakosságának elenyésző hányadát érintette. A heti három adásnap 1958-ban négyre, 1960-ban ötre, majd 1968-ban hatra emelkedett, és egészen 1989-ig kellett várni a hét napos adáshétre. A TV-készülék a magyar háztartások elengedhetetlen kelléke lett, és a Magyar Rádió és Televízió hamarosan országos jelenlétre és elismertségre tett szert.