a török hadseregben Iszmail pasa néven dandártábornok. Nemesi ranggal rendelkező, de vagyontalan felvidéki evangélikus lelkész fiaként született. Késmárkon végezte tanulmányait, majd 1833-ban a 19. császári és királyi gyalogezredbe állt katonának. 1847 végén Radetzky tábornagy itáliai hadseregében szolgált ezredsegédtisztként, főhadnagyi rangban. Századosként került át az alakuló honvédseregbe 1848. október 1-jén, a Győrött alakuló 23. honvédzászlóaljhoz vezényelték. Jelentős szerepet játszott felsőbb egysége megszervezésében. Négy század élén csatlakozott Kossuth Lajoshoz, és részt vett a schwechati csatában. Helytállásáért Kossuth november 1-jén a zászlóalj parancsnokává nevezte ki. December 16-án a parndorfi ütközetben egységével visszavert egy lovassági támadást, ezért alezredessé léptették elő. A kápolnai csatában Henryk Dembiński hibás hadvezetése miatt nem vett részt, de fedezte a magyar csapatok visszavonulását és február 28-án a mezőkövesdi ütközetben győzelmet aratott Franz Deym vezérőrnagy dandárja felett. Április 14-én ezredesi rangot kapott. Buda visszavételekor a vízivárosi oldalon ő irányította ostromot. A május 4-ei a vízvédmű elleni rohamban megsebesült. Buda bevétele után önálló hadosztályparancsnokként a Rába vonalának megszállását kapta feladatul. Június 13-án pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta, a csornai ütközetben legyőzte Franz Wyss vezérőrnagy dandárját és június 26-án ezért megkapta tábornoki kinevezését. A június 27-ei ihászi ütközetben vereséget szenvedett Edler von Warensberg altábornagy csapataitól. Augusztus 9-én seregével csatlakozott a Temesvár mellett álló magyar főerőkhöz. A temesvári csatában a balszárnyon sikeresen nyomult előre, de végül ő is visszavonulásra kényszerült. Az augusztus 15-ei lugosi ütközetben sikeres utóvédharcot vívott a császáriakkal, majd csatlakozott Vécsey tábornok csapataihoz. A világosi fegyverletétel után Törökországba menekült, és Iszmail néven belépett a török hadseregbe, Bemmel együtt Aleppóba került, ahol részt vettek 1850 októberében egy súlyos zavargás leverésében. A krími háború kitörésekor visszatért Törökországba. 1854. augusztus 6-án részt vett a kuruderei ütközetben, 1855-ben pedig a karszi erőd védelmében Muravjev orosz tábornok ellen. A szeptember 29-ei orosz támadás visszaverésében komoly szerepet játszott Kmety. Amikor az erőd parancsnoka, Williams tábornok a vár megadása mellett döntött a készletek kimerülése miatt, Kmety és Kohlmann József – egykori honvéd ezredes – átvágták magukat az ostromlókon 1855. november 24-én. Karszi tevékenységért a török kormányzat kitüntette. 1860-ban a libanoni zavargások idején a török segélycsapatok parancsnoka volt. 1861-ben nyugállományba vonult, és Londonban telepedett le. Sosem nősült meg, gyermektelenül halt meg. A török állam érdemeinek elismeréséül az isztambuli katonai múzeumban mellszobrot állíttatott neki.