Főleg vallási tárgyú és történeti képeket festett. A középiskola befejezése után Münchenben és Bécsben tanult. Mikor hazatért sietett fel Pestre nővéreit meglátogatni és itt ismerkedett meg Gyulai Pállal és Ipolyi Arnolddal. Szívós munka eredményeként termékeny évek következtek, melyeket olyan sikerek fémjeleznek, mint a „Kárvallottak” és a „Bányaszerencsétlenség” c. alkotások. 1880-ban festette Golgota c. képét, ami az őszi képtár szenzációja lett. A festő nagy energiával és lelkesedéssel vett részt a művészeti és társasági életben. Lyka Károly így jellemzi: „…gavallér és bohém, a nádasok vadásza….” Hazatérése után Golgota és Bányaszerencsétlenség c. festményei megalapozták hírnevét. Népszerűségét elsősorban a Magyarok bejövetele című körképének köszönhette melyet többek közreműködésével festett. 1912-ben nyílt meg az egész Nemzeti Szalont betöltő kiállítása. Komoly, szép sikere volt. Nemcsak a publikumnak tetszett, de a művészek is nagy elismeréssel beszéltek képeiről. Feszty Árpád 1914-ben halt meg pünkösd hajnalán. A budapesti Műcsarnokban ravatalozták fel.