„Jó estét, jó szurkolást” így jelentkezett be minden közvetítése előtt. Felkészült volt, nem rejtette véka alá a véleményét, amiért sokan nem kedvelték a magyar labdarúgás háza táján. De tagadhatatlan, közvetítései magas színvonalúak, szakmailag megkérdőjelezhetetlenül profik voltak. Rengeteget készült közvetítéseire, rendelkezésére állt az összes adat és érdekesség, tudta a sportolók neveit, hátterét. Olimpiákról, Világ- és Európa-bajnokságokról, focidöntőkről tudósított. Sajnos nagyon korán 58 évesen hunyt el. Így nyilatkozott a halála előtt. „Soha nem voltam beteg, még az influenza is elkerült, jó fizikumú erős férfi vagyok, illetve voltam. Furcsa az ember, érzi, hogy baj van, aztán csak elhessegeti magától. Láttam én a tükörben hogy beesett az arcom, hogy rengeteget fogytam, de azt mondogattam, fáradt vagyok, nyúzott, majd kipihenem magam. De az önámítás mindössze két hétig tartott, amikor közölték velem, hogy rosszindulatú daganatot találtak a szervezetemben. Az ilyesmit nehéz felfogni. Sírtam egy keveset, de úgy, hogy ne lássa senki.” Fia, ifjabb Knézy Jenő édesapja nyomdokaiba lépve, szintén a sportriporteri pályát választotta.