1848-49-ben a szabadságharc alatt az Erdélyben szerveződött 15. Mátyás huszárezredben honvédhuszárként, előbb őrmester, majd hadnagy rendfokozatban harcolt. Első mestere a bécsi Karl Rahl volt, de csak rövid ideig. 1855 és 1859 között Velencében dolgozott, majd a békésgyulai kastélyban portrékat festett. Ebben a városban fedezte fel Munkácsy Mihály tehetségét, aki akkor még asztalosinas volt. Két évig lelkesen oktatta az ifjú Munkácsyt, magával vitte dél-magyarországi körútjaira is, ahová arcképfestés céljából hívták. Később Budapestre költözött, itt is több portrét festett, de 1865-ben mégis hivatalnok lett a hadügyminisztériumban. Később, amikor Trefort Ágoston kinevezte reáliskolai tanárnak, elköltözött és Nagyváradon rajzot oktatott. 1877-ig volt tanárként alkalmazva. 1884-ben újabb szélütés érte és 1888. április 21-én hunyt el Budapesten.