Aiszkhülosz: Oreszteia
Aiszkhülosz Oreszteiája az egyetlen ránk maradt görög tragikus trilógia. Három tragédiából áll, ezek az Agamemnón, az Áldozatvivők és az Eumeniszek. A költő a mitikus argoszi uralkodóház, a Pelopidák mondakörének egy részét dolgozta fel. Az első rész a Trója földúlása után hazatérő Agamemnón király pusztulását mutatja be. A második darabban megismerjük, hogy fia hogyan állt érte bosszút a gyilkosokon, kiknek egyike a saját szülőanyja volt. A vérbosszú a harmadik szakaszban ér véget, köszönhetően az athéni állam jogrendjének.

Josephus Flavius: A zsidó háború
A történetíró a zsidó háború idején a felkelők egyik parancsnoka volt Galileában, majd átállt a rómaiakhoz. Görögül írta, de latin fordításban vált ismertté. A művet Domitianus uralkodásának 15. évére keltezte. Flavius szemtanúja volt a 66-70 közötti zsidó háborúnak, melynek végén a Titus vezette római csapatok bevették Jeruzsálemet és ennek állít emléket művével. Az uralkodó olyannyira nagyra tartotta ezt a művet, hogy elrendelte, hogy az állami könyvtárakban is legyenek belőle példányok.

Platón: Szókratész védőbeszéde
Szókratész védőbeszéde Platón alkotói korszakának első feléből származik. A mű a Kr. e. 399-ben lefolyt pert ismerteti Szókratész szemszögéből, amelyben a sokak által bölcsnek tartott filozófust komédiaköltők mint közjogi vádlók a hitetlenség és a fiatalság megrontásának bűnével vádolnak. Szókratész mindvégig az igazság szemszögéből érvel, nem törődve a - valószínűleg politikai megrendelésre már előkészített - halálbüntetés egyre valószínűbb ítéletével. A halálos ítélet kimondása után Szókratész rámutat arra, hogy sokkal nehezebb megmenekülni a bűntől, mint a haláltól, "Hisz' ez a halálnál fürgébben fut. Így engem, aki lassú járású vagyok és öreg, lassabban futó ellenség ért utol, vádlóimat pedig, mivel fiatalok és fürgék, a gyorsabban futó: a gonoszság… Én innen úgy távozom majd, mint akit ti halálos ítélettel marasztaltok el, ezek pedig úgy, mint akiket az igazság marasztalt el a gonoszság és jogtalanság vétkében".