termett és bor készült, több mint Európa bármely országában. A borvidékek színbora a középkor óta az ország fontos exportcikke. Az 1881-83. évi táplálkozás-statisztikai adatgyűjtés szerint a bor országos átlagfogyasztása 27 liter körüli. Az italfogyasztás területileg jellegzetesen megoszlott, a Magyarországtól 1920-ban elszakított területek jobbára a pálinkafogyasztó zónába estek, míg a mai Magyarországnak megfelelő terület elsősorban borívó vidék volt. A felmérésből az is kiderült, hogy a Dunántúl egységesen inkább borivó terület, míg az Alföldön és Észak-Magyarországon az italválasztásnál a sör áll az első helyen.
Az elfogyasztott mennyiséghez, azaz a mértékhez tartozik a bor vízzel vegyítésének említése. A görögök vízzel, olykor tengervízzel elegyítették a bort. A borfogyasztás kultúrája a görög társasági élet egyik fontos eseménye, amely a borivás köré szerveződött. Férfiak vacsora után eszmét cseréltek a világ dolgairól. Az első poharat "tisztán" itták, mintegy a Jó Démon dicséretére, és az Isten hatalmának bizonyságára. Aztán higították a bort a vízzel, a keverés aránya 2:3 és 1:3 között változott, ami körülbelül 3-8 %-os alkoholtartalmú italt eredményezett.
A borfogyasztás mértékére számos intelmek, valamint a túlkapás bűnhődéseit bizonyító dörgedelmek születtek. Példaként Pázmány Péter esztergomi érsek prédikációjából vett intelem: "amennyi bort megivott eddig a magyar a török veszedelmiért, ha mind egy mély völgyben töltötték volna s a török császár táborát odavinnék, ki nem tudnának jönni, ott fulladnának meg a borban...". A magyar barokk irodalom kiemelkedő alakja Cserei Mihály is azt állítja, hogy hazánknak török rabságba jutását jórészt eleinknek mértéktelen borivása okozta: "Addig ivék a szegény magyar, míg a józon életű pogány török elborítá szegény hazánkat s megitatá velünk a magunk vérünköt s mi mégsem tudunk tanolni, hanem pohár mellett való köszönetekkel akarjuk a török császár hadát megverni...". A mértékletességre intés így olvasható Platontól "Annyi ugyanis, úgy vélem, számomra is világos az orvostudományból, hogy a részegség ártalmas az embereknek; ezért sem én nem innék jószántamból a kelleténél többet, sem másnak nem tanácsolnám, különösen, ha valakinek még kótyagos a feje az előző napról". 1600-ban Móric, Hessen választófejedelme megalapítja a Mértékletesség Rendjét, melynek szabályzata szerint egy étkezéshez legfeljebb 7 úgynevezett rendi boroskehely bor fogyasztható, és naponta két ilyen étkezés képzelhető el, összesen tehát naponta legfeljebb 14 boroskehely fogyasztást engedélyezett a rend tagjainak. A szabályzatot megszegőknek legféltettebb kincsüktől, legjobb paripájuktól kellett büntetésként megválni, vagy 300 tallért fizetni. Hazánkban előbb Kölcsey Ferenc, majd egy évtizeddel később Kossuth Lajos vélte úgy, hogy egy-egy közösség által korábban mind hétköznap, mind ünnepi alkalmakkor "szabályozott" fogyasztási szokások akkor változtak meg jellemzően, amikor a földesúri kiváltságok javarészének megszűnésekor a megmaradó italmérési és kocsmáztatási jogot a birtokosok bérbe (árendába) adták.