A közönség már megszokhatta, hogy a zenekar minden év elején megörvendezteti a várost egy nagyszabású koncerttel. Ez most sem történt máshogy, sőt! Idén, hála a város zeneszerető polgárainak két koncerttel is készült a zenekar. Mivel a szombati napra a jegyek már a jegyeladás első óráiban elfogytak, ezért közkívánatra vasárnap ugyanezzel a programmal megismételték műsorukat! A koncerten köszöntőt mondott Takács Károly - Oroszlány Város polgármestere - , majd Szabó Ferenc, Hidas Frigyes és Nívó Díjas Karmester, a győri Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának tanára, a Győr Symphonic Band, valamint Komárom Város Egressy Fúvószenekarának és Tatabánya Város Fúvószenekarának Karmestere, a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség Elnöke, a Pécsi Tudományegyetem doktorandusza.
Aki rendszeresen látogatja a zenekar koncertjeit, rendezvényeit az tudja, hogy az együttes idén ünnepli fennállásának 80. évfordulóját. Alig ért véget Oroszlány egész évben tartó 70 éves jubileumi sorozata, újra örülhetünk.
A zenekar és a város élete mindig is összefonódott. Élvezhették mind a lakosság, mind az önkormányzat támogatását, - anyagi és erkölcsi szinten is- , ők pedig hírét vitték Oroszlánynak, határainkon innen és bizony túl is.
80 év. Egy emberöltő. Még egy zenekar életében is hosszú, hát még egy karmesterében. Az Oroszlányi Bányász Koncert Fesztivál Fúvós Zenekar, 1945-ös megalakulása óta 9 karmestert „fogyasztott el”. Most nyűvi a tíz és tizenegyediket.
Megérdemlik, hogy felsoroljuk őket.
1945-től a zenekar megalakulásakor, majd az azt követő 3 évben, 1948-ig Rebersák Alfréd vezette a zenekart. Őt követte 1956-ig Balassa János, majd újabb 3 évig Czinner József. 1959-ben aztán egy meghatározó korszak kezdődött a zenekar életében, amelyet Fátrai Márton neve fémjelez, rá már a jelenlegi tagok közül is emlékeznek.
Akadnak a jelenlegi zenekari tagok között, akik még muzsikáltak együtt Marci bácsival. Egyébként pedig nagy örömükre szolgál, hogy minden koncertjük résztvevője Fátrai Márton lánya, a zenekari egyesület tiszteletbeli tagja, nem mellesleg Oroszlány város díszpolgára, Fátrai Erzsébet Márta is. Természetesen idén is a nézők soraiban köszönthették.
Marci bácsit Kondor Ferenc váltotta a karmesteri poszton, aki 1990-től 95-ig állt a zenekar élén. Barcsay Mónika egy évig vitte az együttest, majd Guttman Gábor következett 5 éven keresztül, 2001-ig. Rá, és például elhíresült mondására, arra, hogy „Legelőőő” szintén többen emlékeznek a zenészek közül. Szóval honnan is játszunk egy darabot próbán? Legelőről! Csendült fel a zenekari tagok vidám válasza, mikor a konferanszié feltette nekik a kérdést.
Gábort Simonics László váltotta, aki 2010-ig volt a zenekar karmestere. És itt álljunk is meg egy kicsit. Meglepetéssel készültek a jubileumi alkalomra: az ezredfordulótól kezdődően minden karmester, aki a zenekar élén állt, vezényelt nekik és a közönségnek egy-egy zeneszámot.
Folytatva a karmesterek sorát: 2011-et írunk, amikor egy fiatal zenetanár átveszi az együttes vezetését, Sági Richárdnak hívják, és 6 évig állt a dobogón. Ez idő alatt forrt össze a zenekar neve a filmzene koncertekkel, sőt kifejezetten a mesezene koncertekkel. Talán Önök is emlékeznek néhányra.
De nem csak a szórakozás, a munka és dicsőség is jellemezte ezt az időszakot. Bár nem az együttes 1979-ben megszerzett Örökös Kiváló Együttes címéről van szó.
2014-ben Oroszlány Város képviselő testülete az együttes tevékenységét ,,Oroszlányért” díszokleveles kitüntetéssel ismerte el, ezt követően 2015-ben bekerültek Oroszlány Város Települési Értéktárába, majd 2016 februárjában pedig Komárom- Esztergom Megye Értéktárába.
2017 óta a zenekar művészeti vezetője és karmestere Román Géza, aki korábban éveken keresztül számos musical és zenei darab zenei vezetője volt a Tatabányai Jászai Mari Színházban, vezényelve is ezen színházi előadásokat. 2022-ben a vármegye értékteremtőjeként Megyei Príma Díjjal ismerték el munkásságát.
A „félidőt” ismét egy új karmester dirigálásával zárták, méghozzá a legfiatalabbéval. Záray Viktor 2019 óta áll a zenekar élén másodkarmesterként, sok feladatot levéve a Géza válláról.
Beszéltünk már karmesterekről, de nem beszéltünk még a zenekarról. Most biztosan számokat és adatokat, statisztikákat várnak, hányan játszottak eddig összesen a zenekarban (talán senki nem tudja ezt pontosan…) vagy hány kilométert buszoztak már szerte a világban, esetleg, hogy hány kottatartót kellett már beszerezniük az évtizedek alatt. Ők inkább az emberről meséltek…
Akik végignéztek a zenekaron, láthatták, hogy csupa fiatalból áll. Vannak közülük, akik nem oly régen, és vannak, akik már régebb óra fiatalok. Ezen az estén viszont egyetlen zenészt emeltek ki, aki szintén jubilált. Talán hihetetlen, de az idén éppen 50 éve muzsikál a Bányász Zenekarban, játszott már klarinéton, szaxofonon, most pedig az ütősort erősíti: Polónyi László.
A lelkes fiatalokkal teli zenekar igazán nívós repertoárral készült erre az eseményre. Ahogyan minden évnyitó koncerten, most is egy induló csendült fel kezdésként: Dávid Péter: László király indulója. A darabválasztás nem volt véletlen: a zenekar törekszik arra, hogy minden nagyszabású koncertet egy méltó nyitánnyal kezdjen, amely felkészíti a hallgatóságot a zenei élményre, és megadja az este ünnepélyes alaphangulatát. Az induló a magyar fúvószenekari irodalom egyik gyöngyszeme, amely nemcsak zenei értéke miatt kiemelkedő, hanem a benne rejlő történelmi és kulturális jelentőség miatt is.
A magasztos induló után, egy szintén emelkedett hangulatú nyitányt hallhatott a nagyérdemű, méghozzá nem meglepő módon egy Jubileumi nyitányt: Philip Sparke, Jubilee Overture című művét. A mű a brit GUS Band 50. évfordulójára készült, akik 1983-ban adták elő először és azóta méltán vált a fúvószenekari repertoár egyik legnépszerűbb alkotásává. Philip Sparke „Jubilee Overture” című műve egy igazán ünnepélyes, mégis érzelmekkel teli kompozíció, amely minden alkalommal magával ragadja a hallgatóságot. Philip Sparke, a kortárs fúvószenekari zene egyik legismertebb és legelismertebb szerzője. Műve, a „Jubilee Overture” pedig nemcsak egy zenemű, hanem egy igazi ünnepi köszöntő is. Nagyszerű példája annak, hogyan lehet egyetlen zeneművön keresztül egy egész ünnepi esemény hangulatát megragadni.
Hidas Frigyes „Vidám zene” című műve szintén tökéletes választás volt egy ünnepi alkalomra, hiszen a zene vidámságot, könnyedséget és életörömöt sugároz. Hidas Frigyes, a 20. század második felének egyik legjelentősebb magyar komponistája, rendkívül gazdag és sokszínű életművet hagyott maga után. A „Vidám zene” könnyed, humoros hangvételével azonnal mosolyt csal a hallgatók arcára. A darab lendületes kezdése rögtön megragadja a figyelmet. A zene egyszerre könnyed és mesterien kidolgozott, amely minden korosztály számára élvezetes hallgatni valót kínál.
Negyedik produkcióként egy olyan mű következett, amely a fantázia világába repített bennünket, egy izgalmas és misztikus történet, hangokon keresztül mesélve el. Steven Reineke „Pilatus: Mountain of Dragons” című műve nem csupán zene, hanem egy epikus kaland, amely a közönség képzeletét is szárnyalni hívja. A mű címe a svájci Pilátus-hegyről származik, amelyet évszázadok óta legendák és mítoszok öveznek. A helyi néphagyomány szerint a hegy a sárkányok otthona volt, és ezek a varázslatos lényekről szóló történetek ihlették Steven Reineke zenéjét. A mű arra invitál minket, hogy a zene segítségével képzeljük el ezt a misztikus világot, ahol sárkányok suhannak az égen, a hegyek pedig rejtelmes titkokat őriznek. A mű első része titokzatos és sejtelmes, mintha éppen a Pilátus-hegy árnyékában állnánk. A nyitány fokozatosan vezet be a sárkányok rejtelmes világába, majd a dinamikus középső szakasz valódi zenei csatát ábrázol, tele szenvedéllyel és drámai fordulatokkal. A zárás diadalmas és felemelő, mintha végül sikerrel túléltük volna a kalandot, és a Pilátus-hegy csúcsáról lenézve ünnepelnénk győzelmünket. Ám akadt egy más, személyesebb érdekesség a darab kapcsán. A pénteki főpróbán a zenekar egy gyors szavazást tartott, hogy a mai koncerten melyik zeneszám a zenészek kedvence. Tudják, a zenész sem szerethet minden zeneszámot, vannak kedvencek és még nagyobb kedvencek. Mit gondolnak mi lett a nyertes? Bizony: a Pilátus!
Ha már legekről beszéltünk: ha a Pilátus a legkedveltebb volt, az Ali baba két leggel is dicsekedhetett, (éppen ami miatt nem ezt választották a kedvencnek): a leghosszabb és az egyik legnehezebb. Ugyanakkor éppen ez az a darab, amelyben egy már szépkorú zenekar megmutathatta, hogy képes mindig fejlődni és megújulni, új stílusokat tanulni, kihívásokat leküzdeni. Bert Appermont és Frank van Baelen közös szerzeménye az Ali baba és a negyven rabló történetéhez íródott. Életre kelti a mesés Kelet hangulatát, a titokzatos barlangot, a negyven rablót és Ali Baba bátorságát is. Három tételt hallhatott a közönség: A titkos kincs, a Sivatagi mesék és A negyven rabló.
A szünet után egy varázslatban lehetett részünk. Egy vetítéssel egybekötött filmzenei élménnyel ajándékozott meg minket a zenekar. A méltán imádott Harry Potter jól ismert dallama csendült fel. De nem csak a mű címe közismert. A zeneszerzőt is sokszor halhatták már a fúvószenekari koncertre járók és ismerősen cseng John Williams neve. Talán önök is olvasták a több mint 600 millió példányban elkelt könyv egy-egy példányát, amelynek első kiadása 1997-ben jelent meg. John Williams, az Oscar-díjas zeneszerző, a Harry Potter-sorozat első három filmjéhez komponált zenét, köztük a legendás „Hedwig's Theme”, amely a varázsvilág hivatalos dallamává vált. A mű különleges atmoszférája tökéletesen tükrözi J.K. Rowling univerzumának sokszínűségét: a titokzatos Roxforti kastélyt, a varázslótanoncok kalandjait és a barátság erejét. A mű nem csupán tisztelgés a filmművészet előtt, hanem egy zenei mestermű is, amely a hallgatókat arra invitálja, hogy egy pillanatra maguk is részeseivé váljanak a varázsvilágnak.
A mágikus dallamokat egy olyan darab követte, amely a 20. századi zene egyik legikonikusabb alkotása, és egy egész műfaj esszenciáját ragadja meg. George Gershwin „Rhapsody in Blue” (Kék rapszódia) című műve, most egy különleges fúvószenekari átiratban csendül fel. Gershwin 1924-ben komponálta a „Rhapsody in Blue”-t, amelyet azóta az amerikai zene és kultúra egyik legfontosabb szimbólumaként tartanak számon. A darab zseniálisan ötvözi a klasszikus zene struktúráját a jazz energiájával és szabadságával, egy teljesen egyedi zenei nyelvet teremtve. A modern nagyvárosi élet vibrálását, változatosságát és dinamizmusát tükrözi, ugyanakkor tele van mélységgel és érzelemmel is. A „Rhapsody in Blue” lenyűgöző nyitánya egy klarinét glissandóval indul, amely azonnal megragadja a figyelmet, és előrevetíti a darab jellegzetes, játékos és ugyanakkor drámai hangvételét. Bár az eredeti művet zongorára és zenekarra írta Gershwin, a fúvószenekari átirat kiválóan adja vissza a darab színességét és gazdagságát. A hangszerelés révén még inkább érezhetővé válik a jazzes lendület és a klasszikus elegancia különleges keveréke. Egy pillanatra sem engedi el a hallgatót: mindig történik valami, ami újra és újra magával ragadja az embert.
A sárkányokkal duplán „küzdött meg” a zenekar. A soron következő darabban a mitikus lények szelídítése volt a cél. Az „Így neveld a sárkányodat” című film zenéje méltán vált a kortárs filmzenék egyik legkedveltebb alkotásává. Az eredeti film 2010-ben jelent meg, és azonnal belopta magát a nézők szívébe. A lenyűgöző animáció, a megható történet és az izgalmas cselekmény mellett azonban John Powell zenéje az, ami igazán felejthetetlenné teszi ezt az alkotást. A zenében skandináv és kelta dallamvilágra emlékeztető elemek hallhatók, amelyek még varázslatosabbá és hitelesebbé teszik a film képzeletbeli világát. Ahogy a „Így neveld a sárkányodat” film főszereplői – Hablaty és Fogatlan – megtalálják egymásban a barátot és szövetségest, úgy a zene is képes összekapcsolni bennünket, hallgatókat, egy közös, varázslatos utazásra hívva minket.
A zenekar tartogatott még egy igazi zenei csemegét tartogatott a koncert végére. Liszt Ferenc – Balázs Attila: Hungarian rapszódia. Közismert dallamok a híres magyar zeneszerzőtől, egy kicsit megfűszerezve, megbolondítva Balázs Attila szerzeményén keresztül. Sokak számára Ludas Matyi filmzenéjeként lehet ismerős, ám a jelenlévők egy igazán mókás történetnek is fültanúi lehettek. Történt ugyanis, hogy Balázs Attila – aki már több számot is komponált a zenekarnak – évekig állt a pusztavámi zenekar élén. Ez a darab is ekkor született, két pusztavámi zenész noszogatására. Ők ugyanis mindenképp szerettek volna Bud Spencer filmzenét játszani. Bár később született külön szerzemény, gyors megoldásként Balázs Attila – mindenki Lehárja – beleírta ennek a számnak a végére a Nincs kettő négy nélkül fő motívumát.
De van egy zenemű, amely nélkül nem végződhet a Bányász zenekar koncertje. Főleg egy jubileumi koncert. Nos igen, ez az Oroszlányi induló, Werenka Vilmos tollából. Ezzel búcsúzott a zenekar. A következő egy évben pedig számos koncerttel, meglepetéssel készülnek: érdemes őket követni.