Jaan Kaplinski, az észtek nagy írója, költője és esszéistája, az észt irodalom nemzetközileg legismertebb képviselője 1941. január 22-én született Tartuban.
Első emlékei kétéves korából származnak, a német megszállás idejéből. „Beteges, érzékeny, töprengő gyermek voltam – írja egy önvallomásában –, már akkor sem voltam hajlandó húst enni, lehet, mindez korai előjele volt későbbi buddhista nézeteimnek.”
Újlatin nyelveket és nyelvészetet tanult a Tartui Egyetemen, és 1964-ben francia szakon végzett. Dolgozott fordítóként, szerkesztőként és szociológusként, illetve ökológus volt a Tallinni Botanikus Kertben. Számos vers-, próza- és esszékötete jelent meg. Fordított francia, angol, spanyol, kínai és svéd nyelvről, többek között a Tao te Kinget és Tomas Tranströmer műveit.
Saját írási megjelentek angol, finn, francia, norvég, svéd, holland, izlandi, magyar, japán, lett, litván, orosz, héber, bolgár és cseh nyelven. Esszéi környezeti problémákkal, nyelvfilozófiával, a klasszikus kínai költészettel és az észt nacionalizmussal foglalkoznak. A 2000-es években kezdett oroszul írni, és első orosz nyelven írt kötete 2014-ben jelent meg Éjszakai fehér pillangók címen.
Magyarul eddig egy tucat verse jelent meg folyóiratokban, illetve az Európa kiadó észt költői antológiájában. Meztelen juharfák címmel jelent meg verseskötete 1999-ben. Ezt követte egy esszékötet A jég és a Titanic – A jég és a hanga (2001), egy kisregény A szem (2002) és A benéztem a Nap ablakán (2023) gyűjteményes kötet, amely a szerző munkásságának a legjavát tartalmazza.
Köteteiért több jelentős hazai és külföldi díjban részesült (Juhan Liiv-díj, 1968; Juhan Smuul-díj, 1985; Eino Leino-díj, 1992; Wihuri-nagydíj, 1995), Nobel díjra is fölterjesztették.
Jaan Kaplinski 80 éves korában hunyt el.